Nem tudom.

Mivel még hétfőn beszart a Sony Ericsson K800i-m, ezért valamit tennem kellett, hogy működjön. Hosszas keresés, túrás után megtudtam, hogy hogy kell mindent újrarakni benne, sőt még azt is megtudtam, hogy át tudom csinálni újabb modellre is, név szerint K810i-re. Pár apróságban különbözik csak, de gondoltam, ha már úgyis bűvészkedek, akkor valami újat húzok elő a kalapból.

Na és el is jutottam oda ahova indultam: a Photo Fix. Ez ugyanis az egyik új dolog a telefonban. Elvileg a telefonnal készített képeken javít, és ezért is írom a bejegyzést, hogy ezt jól leteszteljük.

Akkor tehát jöjjön, a hatalmas, mindent eldöntő Photo Fix teszt!

A bal képen látható az eredeti, mellette értelemszerűen a javított:

Szerintem meggyőző, bár ha megnézzük közelebbről, akkor nem is biztos:

Előtte:

Utána:

Kicsit mintha őszítene

Szerintetek? Használjam?

Mivel a héten négy hónaposak leszünk kicsimmel, gondoltak elviszem őt randizni.

Találtam is egy szuper helyet, ilyen mindenféle mediterrán különlegességek, sajtok, sonkák, teák, kávék, borok, csokik vannak a választékban. Meglepő, hogy Komáromban van ilyen hely.

Ügyesen szarul sikerült a kép, de nem számít. A lényeg, hogy nagyon szép, igényes, stílusos hely, és nagyon hangulatos.

Forró csokit rendeltünk, Vera egyszerűt, én pedig ízesítettet.  Eszméletlen finom volt,  kellemes erdei gyümölcsös utóízével, és sűrű állagával teljesen magával ragadott. Nagyon jól éreztem magam, kicsinkómmal jó volt kicsit romantikázni, jó lenne őt gyakrabban elvinni valahova. Annyi biztos, hogy fogunk még ide jönni!

Szép délután volt! A hely, a csoki, a hangulat megtette hatását…

Hát nem édes?

Vettem két új cuccot, amire szükségem volt itt koleszon, és most már tiszta otthonosan érzem magam.

Először is még 2 hete beszereztem egy Logitech Alto Express-t, ami gyakorlatilag csak egy darab plexi, de nagyon hasznos tud lenni. Ez egy notebook állvány, ami ideális magasságba emeli a notebook hátsó részét, ezáltal a képernyő is pont szem elé kerül, és pötyögni is kényelmesebb így. Előny: nem görnyedek a gép előtt. Nálunk 18 euróba kerül, ami szerintem rohadt drága, de végül találtam olcsóbbat. Végülis Budapestről lett “importálva” (Peti megvette, Bálint elhozta, ezúton is még egyszer köszi nekik), és 11 euróba került így nekem, ami mindjárt jobban hangzik, mint a 18€. Nagyon szép a design, még Péterünk is megdicsérte. Pont így néz ki:

Egy hétnyi használat után azt kell hogy mondjam, jó kis cucc, abszolút megérte befektetni.

A másik eszköz, amire szükségem volt, az valami egyszerű megoldás arra, hogy zenehallgatás közben halljak basszust is, anélkül, hogy rajtam legyen a füles. Majdnem elhoztam otthonról a jó kis Watson 5.1-est, de akkor mi maradt volna hétvégére, mikor otthon vagyok? Szóval jött az ötlet, veszek valami kis ügyes 2.1-est olcsón, ugye a szoba nem nagy, aránylag kis recsegőtől is megtelik hanggal. Egy fél óra keresgélés után találtam egy Genius SW-J2.1 500 elnevezésű szettet, ami 16 eurós árával és a maga 12 W (RMS) teljesítményével megfelelőnek bizonyult. Másnap megrendeltem, harmadnap elhoztam, ma pedig már két napja használom. Azt kell mondjam, nagyon elégedett vagyok, pont ilyesmit szerettem volna, sőt többet is kaptam, mint amire ennyi pénzért számítottam, szépen szól. Természetesen ne stúdió minőségre gondoljon senki, nagy hangon már furán szól a woofer, de nem azért vettem h leszakítsam a mennyezetet, hanem hogy tudjak normálisan zenét hallgatni, és erre egy ekkora szobában ez tökéletes. Ráadásul a designja is teljesen korrekt:

Az sem elhanyagolandó, hogy nagyon jó minőségű anyagokból készült, a potméterek is teljesen jók, nem gagyi műanyag szarok, hanem minőségi potik.

Mára ennyi, majd még valamikor írok hasonlóan érdektelen dolgokról, csak bírjátok kivárni!

Nincs semmi konkrétum, címszavakban:

2010, augusztus, Észak-Olaszország, 7 nap,  homok, tenger, szép tájak, meleg…

Egyelőre nincs forgatókönyv, csak gondolatok, ötletek. Tudom kissé korán kezdem, de ez sem véletlen. Drágább mint az idei móka volt, de ha azt vesszük nagyobb meg több meg távolabbi is. Durván számítva, jócskán elnagyolva, olyan 300 euroból meg lehetne úszni, per fő. Szerintem 1 hét Olaszországban megér ennyit.

Anyone for a ride?

…ami felett én jól elsiklottam!

Pedig mindig is csipáztam, amit a srácok nyújtanak. A Difference című számot hallottam még tegnap, aztán rákerestem, és akkor bukkantam rá magára az albumra, és ma már sokadszorra hallgatom. Hihetetlen jó lett!

Egyébként In Silico címmel került a polcokra, és 10 fantasztikus zenét tartalmaz a lemez.

Tracklist:

1. Show Down
2. Different
3. Propane Nightmares
4. Visions
5. Midnight Runner
6. The Otherside
7. Mutiny
8. 9,000 Miles
9. Granite
10. The Tempest

Ha valakit érdekelne, akkor a csövön van pár videó, bele lehet fülelni, ha tetszik Trackitdownról meg is lehet venni, vagy ha valaki önző módon ingyen szeretné megkaparintani, az a kalóz öböl zavaros vizeiben halászva meglelheti, amit kíván…

A hétvégén a család (na jó, nem az egész, de végülis egy engem nem tartalmazó része) kirándulni indult, Budapestre, gondolták meglesik a Tropicariumot a Camponában, vásárolgatnak, meg ilyen hasonló válságkezelő elfoglaltságok. Oda is értek jól, megnézték amit akartak, vettek is amit akartak, majd hazaindultak volna. De nem indultak…

A kocsit feltörték. Bár az autót magát nem vitték el, de természetesen a GPS-t azt vitték a kesztyűtartóból. Természetesen a zárat is úgy törték fel, hogy okozzanak még pluszban kb 800 euronyi kárt (zárcsere, ajtó helyrehozás, festés, + a munka vele). Rendőröket hívták, akik ki is jöttek hamar, majd szóltak, hogy meg kell várni a helyszínelőket, akik röpke 3 (!) óra múlva jöttek ki. Mint kiderült, épp egy kollégájukkal basztak ki, ezért sokáig tartott kijönni. Végülis ez érthető ok… ezért megérte fagyoskodni 1 fokban 3 órát.

Felmerül a kérdés, h minek egyáltalán kihívni a rendőröket, mert ugyebár azt a GPS-t az életben többet nem látjuk. A válasz egyszerű: a jegyzőkönyv. Ez ugyanis szükséges, a biztosító miatt, mégse kéne a teljes kárt nekünk állni, ha már fizetünk eleget évente. Végül a jegyzőkönyv meglett, haza tudtak jönni, de ahhoz képest h fél 4 körül indultak volna, 8-9 körül indultak haza, szóval köszönjük a rendőrségnek a gyors közreműködést. Szerencsére minden trafipax mögé jut rendőr…

Tehát nagy mázlink volt, járhattunk volna rosszabbul is, a kocsit legalább otthagyták.

Azt hiszem elértem arra a pontra az életemben, amikor már minden mindegy. Amikor a Facebookon ilyen teszttel kell találkoznom, elgondolkodom azon, hogy vajon én akarok-e ilyen világban ilyen emberek között élni.

Szerintetek normális aki ilyet kitalál/megcsinál/kitölt?

Ez totálisan hihetetlenül fantasztikusan őrületes!

A mai is egy teljesen normális hétköznapnak indult, majd átcsapott Dr House-ba, és a vége az lett, hogy most pont úgy bicegek mint ő.

Mivel csak délben kezdődtek az óráim, így 11 körül elindultam a suliba, hogy időben odaérjek, mivel még első óra volt, és a csoport beosztás szempontjából nem ártott korábban érkezni. Gondoltam előtte még gyorsan lefutok a büfébe, de ekkor még nem tudtam mi fog történni. Ahogy tipegtem lefelé a lépcsőn, néztem ugye az órarendben, hogy hol lesz majd az óra, s közben megfeledkeztem arról, hogy lépcsőn megyek, és vannak ugye úgynevezett lépcsőfokok. Balszerencsémre az utolsó előtti lépcsőfoknál túlléptem, és ahogy leért a lábam, szépen kifordult a bokám, majd bevágódtam a lépcsőfordulóba.

Egyből pánikba estem, hogy lehet, hogy eltört a bokám, aztán nagy nehezen bebicegtem a büfébe, és leültem. Asszem sokkot kaptam, mert elkezdtem szédülni, de még volt annyi erőm, hogy kikérjek egy sonkás bagettet. Ki is fizettem, de a visszajárót már nem tudtam eltenni, mert összeestem. Egész konkrétan elájultam, de félig magamnál voltam, mert hallottam mit mondanak, csak alig láttam valamit, meg nehezen kommunikáltam. Aztán a nagy összeesés pillanatában ráestem egy székre, aminek kettétört az ülőlapja (ezúton is bocsi). Amúgy nagyon rendes volt a büfés csaj, meg az a pár diák, akik segítettek, felültettek egy székre, meg kaptam vizet, aztán lassacskán észhez tértem. Megkaptam a bagettet, aztán megettem jól majd felmentem órára.

Szerencsére nem jártam úgy, mint Magdi néni, viszont a bokám jócskán feldagadt, de az orvos ki van zárva. Mikor legutóbb ilyen jellegű sérülésem volt, begipszelte, és nekem arra most a legkevésbé sincs szükségem.

A holnapi suliba való eljutást még megoldom, egy kedves ismerősöm aki kocsival jár elvisz, meg visszahoz, aztán pénteken megyek haza. Hétvégén pihentetem, és reménykedek benne, hogy jövő héten már tudok vele járni. Nem lenne jó pont most lemaradni az anyaggal, így is nehéz egy új sulit elkezdeni, és a hiányzásokat is elég szigorúan veszik. Valószínűleg csak egy kis ficam, ami egy héten belül elmúlik, csak pihentetni kell kicsit.

Pozitívan gondolkodva, még mindig jobban jártam, mint ha nyílt törést szenvedek, és a kiálló csont kiszakítja a nadrágom.

Ma olyan levelet kaptam, hogy egy könnycsepp lecsordult az arcomon a boldogságtól. Többet nem is mondok, álljon itt inkább a levél:

Hi Kristian

From this side Bodzio from Poland speakin’ Well at the beginning I have to admit that ur sets are extremely high rated for me and my friends;) and I have a question you played at any big giggs/events ? cuz I don’t know why you are not invited for giggs like godskitchen;) the problem is that u didn’t produced anything what can be potential massive tune are you in progress with something ? cuz I can’t wait till Ill see ya on big giggs ur very techy and technicaly good so I hope that u will rise very soon Poland need guys like you not the false stars like Tiesto or PVD and/or other comercial shits
with regards Bodzio