Archive for September, 2009

A mai is egy teljesen normális hétköznapnak indult, majd átcsapott Dr House-ba, és a vége az lett, hogy most pont úgy bicegek mint ő.

Mivel csak délben kezdődtek az óráim, így 11 körül elindultam a suliba, hogy időben odaérjek, mivel még első óra volt, és a csoport beosztás szempontjából nem ártott korábban érkezni. Gondoltam előtte még gyorsan lefutok a büfébe, de ekkor még nem tudtam mi fog történni. Ahogy tipegtem lefelé a lépcsőn, néztem ugye az órarendben, hogy hol lesz majd az óra, s közben megfeledkeztem arról, hogy lépcsőn megyek, és vannak ugye úgynevezett lépcsőfokok. Balszerencsémre az utolsó előtti lépcsőfoknál túlléptem, és ahogy leért a lábam, szépen kifordult a bokám, majd bevágódtam a lépcsőfordulóba.

Egyből pánikba estem, hogy lehet, hogy eltört a bokám, aztán nagy nehezen bebicegtem a büfébe, és leültem. Asszem sokkot kaptam, mert elkezdtem szédülni, de még volt annyi erőm, hogy kikérjek egy sonkás bagettet. Ki is fizettem, de a visszajárót már nem tudtam eltenni, mert összeestem. Egész konkrétan elájultam, de félig magamnál voltam, mert hallottam mit mondanak, csak alig láttam valamit, meg nehezen kommunikáltam. Aztán a nagy összeesés pillanatában ráestem egy székre, aminek kettétört az ülőlapja (ezúton is bocsi). Amúgy nagyon rendes volt a büfés csaj, meg az a pár diák, akik segítettek, felültettek egy székre, meg kaptam vizet, aztán lassacskán észhez tértem. Megkaptam a bagettet, aztán megettem jól majd felmentem órára.

Szerencsére nem jártam úgy, mint Magdi néni, viszont a bokám jócskán feldagadt, de az orvos ki van zárva. Mikor legutóbb ilyen jellegű sérülésem volt, begipszelte, és nekem arra most a legkevésbé sincs szükségem.

A holnapi suliba való eljutást még megoldom, egy kedves ismerősöm aki kocsival jár elvisz, meg visszahoz, aztán pénteken megyek haza. Hétvégén pihentetem, és reménykedek benne, hogy jövő héten már tudok vele járni. Nem lenne jó pont most lemaradni az anyaggal, így is nehéz egy új sulit elkezdeni, és a hiányzásokat is elég szigorúan veszik. Valószínűleg csak egy kis ficam, ami egy héten belül elmúlik, csak pihentetni kell kicsit.

Pozitívan gondolkodva, még mindig jobban jártam, mint ha nyílt törést szenvedek, és a kiálló csont kiszakítja a nadrágom.

Ma olyan levelet kaptam, hogy egy könnycsepp lecsordult az arcomon a boldogságtól. Többet nem is mondok, álljon itt inkább a levél:

Hi Kristian

From this side Bodzio from Poland speakin’ Well at the beginning I have to admit that ur sets are extremely high rated for me and my friends;) and I have a question you played at any big giggs/events ? cuz I don’t know why you are not invited for giggs like godskitchen;) the problem is that u didn’t produced anything what can be potential massive tune are you in progress with something ? cuz I can’t wait till Ill see ya on big giggs ur very techy and technicaly good so I hope that u will rise very soon Poland need guys like you not the false stars like Tiesto or PVD and/or other comercial shits
with regards Bodzio