Archive for the ‘life sux’ Category

A hétvégén a család (na jó, nem az egész, de végülis egy engem nem tartalmazó része) kirándulni indult, Budapestre, gondolták meglesik a Tropicariumot a Camponában, vásárolgatnak, meg ilyen hasonló válságkezelő elfoglaltságok. Oda is értek jól, megnézték amit akartak, vettek is amit akartak, majd hazaindultak volna. De nem indultak…

A kocsit feltörték. Bár az autót magát nem vitték el, de természetesen a GPS-t azt vitték a kesztyűtartóból. Természetesen a zárat is úgy törték fel, hogy okozzanak még pluszban kb 800 euronyi kárt (zárcsere, ajtó helyrehozás, festés, + a munka vele). Rendőröket hívták, akik ki is jöttek hamar, majd szóltak, hogy meg kell várni a helyszínelőket, akik röpke 3 (!) óra múlva jöttek ki. Mint kiderült, épp egy kollégájukkal basztak ki, ezért sokáig tartott kijönni. Végülis ez érthető ok… ezért megérte fagyoskodni 1 fokban 3 órát.

Felmerül a kérdés, h minek egyáltalán kihívni a rendőröket, mert ugyebár azt a GPS-t az életben többet nem látjuk. A válasz egyszerű: a jegyzőkönyv. Ez ugyanis szükséges, a biztosító miatt, mégse kéne a teljes kárt nekünk állni, ha már fizetünk eleget évente. Végül a jegyzőkönyv meglett, haza tudtak jönni, de ahhoz képest h fél 4 körül indultak volna, 8-9 körül indultak haza, szóval köszönjük a rendőrségnek a gyors közreműködést. Szerencsére minden trafipax mögé jut rendőr…

Tehát nagy mázlink volt, járhattunk volna rosszabbul is, a kocsit legalább otthagyták.

Azt hiszem elértem arra a pontra az életemben, amikor már minden mindegy. Amikor a Facebookon ilyen teszttel kell találkoznom, elgondolkodom azon, hogy vajon én akarok-e ilyen világban ilyen emberek között élni.

Szerintetek normális aki ilyet kitalál/megcsinál/kitölt?

Ez totálisan hihetetlenül fantasztikusan őrületes!

A mai is egy teljesen normális hétköznapnak indult, majd átcsapott Dr House-ba, és a vége az lett, hogy most pont úgy bicegek mint ő.

Mivel csak délben kezdődtek az óráim, így 11 körül elindultam a suliba, hogy időben odaérjek, mivel még első óra volt, és a csoport beosztás szempontjából nem ártott korábban érkezni. Gondoltam előtte még gyorsan lefutok a büfébe, de ekkor még nem tudtam mi fog történni. Ahogy tipegtem lefelé a lépcsőn, néztem ugye az órarendben, hogy hol lesz majd az óra, s közben megfeledkeztem arról, hogy lépcsőn megyek, és vannak ugye úgynevezett lépcsőfokok. Balszerencsémre az utolsó előtti lépcsőfoknál túlléptem, és ahogy leért a lábam, szépen kifordult a bokám, majd bevágódtam a lépcsőfordulóba.

Egyből pánikba estem, hogy lehet, hogy eltört a bokám, aztán nagy nehezen bebicegtem a büfébe, és leültem. Asszem sokkot kaptam, mert elkezdtem szédülni, de még volt annyi erőm, hogy kikérjek egy sonkás bagettet. Ki is fizettem, de a visszajárót már nem tudtam eltenni, mert összeestem. Egész konkrétan elájultam, de félig magamnál voltam, mert hallottam mit mondanak, csak alig láttam valamit, meg nehezen kommunikáltam. Aztán a nagy összeesés pillanatában ráestem egy székre, aminek kettétört az ülőlapja (ezúton is bocsi). Amúgy nagyon rendes volt a büfés csaj, meg az a pár diák, akik segítettek, felültettek egy székre, meg kaptam vizet, aztán lassacskán észhez tértem. Megkaptam a bagettet, aztán megettem jól majd felmentem órára.

Szerencsére nem jártam úgy, mint Magdi néni, viszont a bokám jócskán feldagadt, de az orvos ki van zárva. Mikor legutóbb ilyen jellegű sérülésem volt, begipszelte, és nekem arra most a legkevésbé sincs szükségem.

A holnapi suliba való eljutást még megoldom, egy kedves ismerősöm aki kocsival jár elvisz, meg visszahoz, aztán pénteken megyek haza. Hétvégén pihentetem, és reménykedek benne, hogy jövő héten már tudok vele járni. Nem lenne jó pont most lemaradni az anyaggal, így is nehéz egy új sulit elkezdeni, és a hiányzásokat is elég szigorúan veszik. Valószínűleg csak egy kis ficam, ami egy héten belül elmúlik, csak pihentetni kell kicsit.

Pozitívan gondolkodva, még mindig jobban jártam, mint ha nyílt törést szenvedek, és a kiálló csont kiszakítja a nadrágom.

Hát, megint egy kis agymenés. Kezd rohadtul tele lenni a tök ezzel a sok szarral, már mobilon is zaklatnak.

Nem egy új keletű dolog, eddig is jött időnként némi reklámanyag, nyerős sms küldős játékos cucc, de még lenyeltem, mert ritkán jött. De hozzáteszem az is szörnyen zavaró, mert ha én nem adom meg a számom, nem egyezek bele sehol, hogy én kapjak ilyen jellegű sms-eket, akkor ne küldjenek, mert józanon és részegen egyaránt hidegen hagy (ezt azért bizonyos esetekben nem árt, így külön esetekre bontani )!

Szóval békésen üldögélek a gépnél, és egyszer csak kapok egy sms-t az 123 telefonszámról, hogy küldjek x darab smst, és majd 1487978904784 ember közül jól kisorsolnak, és nyerek egy autót. Persze automatikusan töröltem az üzenetet, mert ilyenkor ezt szoktam tenni… és ha jól emlékszem, még egy “szarok bele”-t is elmormogtam. Letettem a telefont az asztalra, és visszaültem a géphez…

Nem telt el 5 perc, megint sms… nézem megint 123… tovább nézem megint nyerjek autót, csak most egyszerűbb szöveggel…

Küldtek mégegyet biztos ami biztos? Hátha retardált vagyok és nem tudom felfogni csak 2 smsből… valószínűleg a második ezért volt egyszerűbben megfogalmazva… (lassan írták, hogy mindenki megértse )

Esetleg tud valaki megoldást, hogy mit lehet ezzel kezdeni? Van értelme ezért írni/hívni/személyesen szólni a szolgáltatónak, hogy nem akarok ilyeneket kapni? Esetleg egy sms spam filter valakinél ?

Nagyon unom…

Lehet, hogy kusza bejegyzés lesz, igazából nem teljesen tudom magam kifejezni a dologgal kapcsolatban. A téma a Napiszar c. weboldal, és annak ellenzőinek, illetve túlbuzgó rajongóinak, de leginkább a magyar mentalitásnak a kritikája!

Személy szerint nagyon szeretem az oldalt, mivel pontosan azt kapja az ember amit vár. A szánalmas magyar valóságot! Viszont szerény véleményem szerint nagyon sokan félreértik, hogy miről is szól, mi a lényege. Ugyebár az egyik véglet, az ellenzők szerint, undorító, bunkó, sértő, bántja mások lelkivilágát és még sorolhatnám. A másik véglet az ádáz kommentelő brigád, persze nem mindenki, hanem most konkrétan azokra gondolok, akik nem csak egyetértenek, hanem tovább fokozzák a feszültséget, szítják a tüzet, és szerintem sokszor undorító módon viselkednek.

Hát szerintem egyik brigádnak sincs igaza, és mindkét oldal tevékenysége elég elkeserítő, és talán még jobb képet fest a nemzetről, mint maga az oldal.

Szerintem maga a site, nem azzal a célzattal működik, hogy sárba tiporja az egyéneket, akik kikerülnek, hanem hogy bemutassa, mennyire szomorú, elkeserítő a helyzet az országban. Néha túl vulgáris módon… ez igaz, de semmi újat nem találnak ki, csakis olyan dolgok kerülnek ki, amit az adott egyének saját maguk hoztak nyilvánosságra az interneten. Úgy gondolom, hogy ha valaki felrak magáról kompromittáló képeket az internetre, az meg is érdemli, hogy mások véleményt formáljanak róla. Ugyanis, ha mondjuk valaki pl. félmeztelen képet rak fel egy társasági site-ra, legyen szép, vagy csúnya, sovány, kövér, troll akármi… akkor ne csodálkozzon rajta, és főleg ne legyen felháborodva, hogy arról az emberek kimondják, hogy mit gondolnak róla. Ezzel saját magát minősíti, már csak azzal is, hogy felrakja, azzal pedig, hogy még meg is van sértődve ezután, csak a saját hülyeségét bizonygatja.

Nem értem az embereket, de komolyan. Miért ilyen buták, és szűk látókörűek? Ha nyilvánosság elé tárják képeiket, akkor miért nem bírják a kritikát? Vagy akkor miért nem maradnak távol az internettől?

Nem a napiszart, subbát és hasonló oldalakat kell leszólni, hanem meg kéne tanulni viselkedni emberek! A való életben és az interneten egyaránt!

(A bejegyzés szigorúan a saját véleményemen alapszik, és nem érinti a tisztességes, becsületes, normális polgárokat)

Kezdek elég nagyon undorodni az emberektől, főleg a pofátlanságuk miatt! Az előbb megpróbált valaki felvenni msn-re, én ugye elfogadtam, hátha valami ismerős. Ugyebár írtam is neki aztán kaptam válasz szerűséget is, aztán meg lelépett…

Azon sem csodálkoznék, ha ez valami új szopatós msn vírus lenne, de még ha igaz is amit ír, miért kell magát pofátlanul rám erőltetni? Elmondja amit akar, a kérdésemre nem válaszol, aztán meg kijelentkezik! Ha nem ismer ne vegyen fel msn-re, ne írjon emiatt emailt, és egyáltalán kerüljön el! Miért kell engem szopatni?

Elegem van!

(szúúúúúúszáááá)

Elég nagy dilemmában vagyok mostanában, és hát kissé tanácstalan vagyok. A kérdés lényege leginkább az, hogy ha olyan emberre vágyunk akit nem kaphatunk meg, akkor mit tegyünk? Illetve én mit tegyek?

Az egyik lehetőség az, hogy továbbra is vele töltök minél több időt, annak reményében, hogy majd egyszer rám is úgy néz majd, mint a fiújára. Hát mit mondjak, az nem valószínű, hogy ennek így van értelme, de legalább vele lehetek.

A másik pedig az, hogy kerülöm őt, próbálok minél kevesebbet találkozni, beszélni vele. Talán így könnyebb is lenne túl lenni rajta, és nem fájna a dolog annyira. A baj csak az, hogy én nem erre vágyom.

Nem tudom mit kezdjek magammal…