Múlt, jelen, jövő…
Wednesday, December 17th, 2008Az egész úgy kezdődött, hogy ugye még nyáron felvettek a BME villanykarára. Örültem is meg minden, de nem tudtam mi fog várni. Annyit tudtam, hogy nehéz lesz meg sok, de nem számítottam rá, hogy így alakul majd a történet.
Jól indult a dolog, még a nyáron elmentem gólyatáborba, ami részben sz@r volt, mivel olyan dolgokat kellett csinálni, amik számunkra a legkevésbé sem voltak viccesek (bezzeg a seniorok élvezték), másrészt pedig jó volt, mert az utolsó napokra mindenféle szórakoztató programokat szerveztek. Ez után pár héttel el is jött szeptember első hete, avagy a regisztrációs hét.
Igazán érdekesen kezdődött, volt ünnepélyes megnyitó, beiratkozás, közös barangolás a városban, sőt még bulit is rendeztek nekünk. Nem mondom, hogy problémamentes hét volt, de annyi biztos, ekkor még boldog voltam. Azt természetesen most nem veszem figyelembe, hogy nem akarták megérteni, hogy a külföldieknek nincs középsulis diákigazolványa, szóval hiába érvényes október 31-ig. Ez nyilván okozott egy kevés anyagi jellegű problémát.
Majd eljött az első tanítási hét, amitől nem vártam sokat, gondoltam, hogy elsőre furcsa lesz minden. Arra is számítottam, hogy elsőre sokat nem fogok fel a tárgyakból. Hát meg be kell valljam, helyesek voltak a számításaim, csak némán követtem az előadásokat, és azon gondolkoztam, vajon miről beszél az előadó. Az egyik tárgyból, nevezzük most BSZ-nek (Bevezetés a számításelméletbe) már a középiskolás anyag átismétlését sem értettem, de ekkor még élt bennem a remény, hogy később minden világossá válik…
Teltek múltak a hetek, aztán egy hónap is eltelt, majd kettő, és lassacskán kialakult bennem egy kép, hogy melyik tárgytól mit várhatok. Ugyebár olyan tárgyam, melyből az órák látogatásán felül, más elvárások is voltak, mint mondjuk ZH-k teljesítése, csak hét darab volt. Az első ZH-k után azonban csak három olyan volt, amit nem buktam el. Ez tökéletesen tükrözte azt, hogy mennyire nem értem azt, amit nekem próbálnak megtanítani egy-két tárgyból. A legdurvább az volt, amikor a fentebb említett BSZ-ből, a 60 pontos ZH-n 0 azaz nulla pontot sikerült elérnem. Kezdtem egyre jobban elkeseredni, és lassacskán feladni azt ami nem megy, mivel egyszerűen semmi sikerélményem nem volt. Lassan, de biztosan tudatosult bennem, hogy nem vagyok BME kompatibilis, és nem csak nem értem a tárgyak nagy részét, de nem is érdekel. Már pedig szerintem így az egésznek semmi értelme. Ugyebár múlt héten véget ért a szorgalmi időszak (azok a hetek, amikor előadások vannak, meg tanulunk, meg ilyesmi), és már csak egy hét választ el a vizsgaidőszaktól, a pótlási hét (ezen a héten ilyen pót és pótpót ZH-k vannak, a vizsgákhoz szükséges aláírások megszerzésére szolgáló utolsó lehetőség), bár ez számomra nem lényeges, mivel a három vizsgával végződő tárgyból (mivel olyan tárgyak is vannak, melyekből csak aláírás, vagy félévközi jegy van) csak egy volt amit sikerült megértenem, és ebből már megszereztem az aláírást, még a szorgalmi időszakban.
Már egy hónapja érlelődik bennem ez a dolog, csak olyan kellemetlen bevallanom, hogy kudarcot vallottam, és az amúgysem egy könnyű döntés, nem csak magam miatt, de a barátok miatt is. Szóval három hónapnyi szenvedés után eldöntöttem, hogy ezt itt befejezem, és valami teljesen újat kezdek, egy teljesen más helyen.
Hogy hol és mit? Fogalmam sincs…
A legjobban az nehezíti meg a döntést, hogy semmi sem érdekel, vagy ami érdekelne, ahhoz nincsenek megfelelő képességeim… Esetleg ha valaki tud adni valamilyen ötletet, vagy tanácsot, javaslatot, azt komment formájában szívesen fogadom! 
És, hogy hogy ér véget egy baromi hosszú bejegyzés?
Hát így…
